A Holland Tetőfedő Szövetség alapelvei a nádtető készítésről

© Nádtetőfedők Kereskedelmi Szövetsége (Vakfederatie Rietdekkers), www.riet.com

Minőségi követelmények és kivitelezési irányelvek hagyományos szerkezet esetén

Nyitott szerkezetű nádtetőt évszázadok óta készítenek. A nádat lécekhez erősítik, ennek következtében a nád és az aljzatszerkezet között légüres tér alakul ki. A gyakorlatban a nádkéve nem funkcionál szigetelőanyagként; ezt a fajta tetőt nehéz légmentesen zárttá tenni. Amennyiben a tető bizonyos mértékű szigetelést kíván, akkor a hagyományos tetőt kiegészítő szigeteléssel kell ellátni a megemelt szarufa alá épített szigetelőpanel formájában, vagy utólagosan belülről is lehet szigetelni. Ha a szigetelés belülről kerül beépítésre, akkor lehetőleg párazáró réteget kell alkalmazni a szigetelés belső oldalára, különben nagy a belső páralecsapódás veszélye.
Vigyázat: ez a tetőtípus lakóépületeken nem felel meg a hollandiai építésügyi rendelet tűzvédelmi követelményeinek.

Minőségi követelmények és kivitelezési irányelvek zárt szerkezetű nádtető esetében

Zárt szerkezetű nádtető esetén a nádat zárt alapra rögzítik. A lap anyag lehet multiplex rétegelt lemez, OSB-lemez vagy ragaszott forgácslap. (Ha a csavarok hossza miatt a deszka belülről látható, legalább 18 mm vastagságú deszkát kell alkalmazni.)
A nád és az aljzatszerkezet közül hiányzik a légrés, a nádkötegek segítenek szigetelést képezni. Az aljzatszerkezet légáramlásmentesen záródik, ezzel határt képezve a belső és a külső tér között, ami kényelmes és tűzbiztos nádtetőt eredményez. Egy ilyen tető RC értéke 4,0 – ezzel még nem felel meg az új épületekre vonatkozó építésügyi rendelet szabványának (RC = 6,3). Meglévő épületek esetében a követelmény a jogi alapon meghatározott szint (lásd NTA 8800, 1.5. táblázat, 792. oldal).
Ha magasabb hőszigetelési értékre van szükség új épületek esetében, a csupasz aljzatot ki lehet cserélni hőszigetelt szendvicspanelre (ez a legelőnyösebb), vagy multifóliára, illetve belülről további szigeteléssel lehet kiegészíteni. Ezeket az aljzatokat is légmentesen kell kialakítani. Ha belülről történik a szigetelés, akkor a szigetelés belső oldalát lehetőleg párazáró réteggel kell ellátni, ami megakadályozza a nedvesség átszivárgását a tetőn keresztül, és ezáltal az esetleges belső páralecsapódást.

  • A nádfedés aljzata:
    A nádborítást szilárd szarufa (vagy szelemenfa) szerkezetre kell lefektetni. A léceket a szarufához rögzítik. A hagyományos nyitott szerkezet esetében a lécekre először 2-3 cm-es rétegben szegőnádat vagy nádszövet sort terítenek. Erre kerül a fedő nádréteg. Az alsó nádrétegen nem hatol át a fedő nádréteg, belülről csak a szépen elrendezett szegő nádréteg vagy nádszövet sor látható.

  • A nád minősége:
    Kizárólag első osztályú édesvízi nádat szabad használni. A szállítmányozónak írásban kell garantálnia, hogy 0,13%-os nátriumtartalmat meg nem haladó édesvízi nádat biztosít.
    Az első osztályú nádnak érett, egyenes, hajlékony és erős, levél nélküli, alacsonyan vágott szálakból kell állnia. Nem lehet megperzselt, penészes vagy rothadt, és nem keveredhet avarral, gyomokkal, szénával vagy hasonló anyagokkal.
    A Szövetség azt tanácsolja, hogy nád rendelése esetén az árajánlatban és/vagy a megrendelés visszaigazolásában egyértelműen legyen feltüntetve a nád eredete (ország, régió, terület).
    A nádban korlátozott mértékben, legfeljebb a felület 2%-áig megengedett káka, sás és gyékény (pl. széleslevelű gyékény) jelenléte. A tőnél 1 cm-nél nagyobb átmérőjű szálakat el kell távolítani. A felhasznált nád hossza és vastagsága, illetve a nádkéve vastagsága és az elvégzendő munka szoros összeköttetésben állnak egymással.

  • Megfeszítés:
    Ahol a nád az aljzatszerkezet szélén túlnyúlik, gondoskodni kell a megfeszítéséről. A nyomás alá került nád ellenállóbb a viharok ellen. A tető felhajlásának 40-60 mm-esnek kell lennie a helyi várható szélerősség függvényében. A nádnak belülről mérve körülbelül 15 cm-re kell túlnyúlnia a feszítőléctől. A Szövetség azt javasolja, hogy a belső hajlított rész túlnyúlása nagyjából 50 mm-rel kevesebb legyen, mint a külsőé, így a belső rész tiszta marad – ám ahány ház, annyi szokás.

  • A leszorító huzal:
    A leszorításhoz 6-os (5 mm) vagy 7-es (4,6 mm) horganyzott acélhuzalt kell használni.

  • A lécek:
    Az első lécet a feszítő lécsortól 180 mm-re kell lefektetni.
    A másodikat 120 mm-re az elsőtől, és minden további lécet 280-300 mm-re.
    A felső léc 150 mm-re van a tetejétől, az alatta lévő 200 mm-rel ez alatt.
    Ökölszabályként elmondható, hogy a nádkéve vastagságának és a leszorító huzalok távolságának azonos méretűnek kell lennie.

  • Rögzítés:
    A nádat szorosan kell rögzíteni a lécekhez.
    A tetőtaréjoknál fonástechnikát kell alkalmazni. Az ehhez használt lágyhuzalnak 1 mm vastagságú rozsdamentes acélhuzalnak kell lennie, és 22 cm-enként alkalmazandó.

  • Héjazatvastagság:
    Ha a tető gerincétől a feszítő lécig a távolság legfeljebb 7 méter, a tető hajlásszöge 40 fokos vagy annál nagyobb, és 1,50 m-nél rövidebb nádat használnak, akkor a nádréteg vastagságának a tető alján legalább 25 cm-nek, a tetején pedig legalább 22 cm-nek kell lennie. A huzalokat elfedő felső réteg legalább 9 cm-es legyen.
    Ha a gerinc és a feszítő léc távolsága meghaladja a 7 métert, vagy a tető hajlásszöge 40 foknál kisebb, illetve 1,50 m-nél hosszabb nádat használnak, akkor a fenti méretek legalább 28 és 25 cm-esre módosulnak, legalább 10 cm-es felső fedőréteggel.

  • Kinézet:
    Egy sík felületre fektetett nádtetőnek laposnak kell lennie. A nád természetes anyag, amelynek színe, hossza és vastagsága az év és a termőhely függvényében nagymértékben változhat. Ez időnként szembetűnő az új tetőkön – ilyenkor úgynevezett sakktáblamintázat figyelhető meg. Az árnyalatok eltérésének nincs köze a felhasznált nád minőségéhez, és a mintázat az első év során teljesen el is tűnik.

  • Gerinckialakítás:
    A nádat a gerincen olyan magasra kell fektetni, hogy a gerinc és a nádszárak végei között legfeljebb 12 cm maradjon, így a nádkötegek vége legfeljebb 12 cm-es vastagságban maradjon látható.
    A Szövetség tanácsa szerint fagyok idejére érdemes hálót elhelyezni az alsó nádréteg megereszkedése ellen, valamint a falazat fagyásának kockázata esetén az alsó szegély megerősítéseként.

  • Dőlésszögek:
    Az abszolút legkisebb dőlésszög, amely mellett a nádat le lehet fektetni, 30 fok. Ez rövid tetőfelületek esetén érvényesül (legfeljebb 2 méteres tetőfelületek, lapos, illetve kerek tetejű tetőablakok stb.). Hosszabb tetőfelületek esetén a minimális dőlésszög 40 fok. Amikor a nádat 45 foknál kisebb dőlésszögű tetőre telepítik, az a nád rövidebb élettartamát eredményezi.

  • A nádfedés aljzata
    Az aljzatszerkezetnek síknak, erősnek, száraznak, tisztának és megfelelő szilárdságúnak kell lennie, és légmentesen kell zárnia (tömítés szükséges). Különös figyelmet kell fordítani a tető megszakításaira, mint például a tetőablakok, kémények és egyéb kivezető csatornák.

  • A nád minősége:
    Kizárólag első osztályú édesvízi nádat szabad használni. A szállítmányozónak írásban kell garantálnia, hogy 0,13%-os nátriumtartalmat meg nem haladó édesvízi nádat biztosít.
    Az első osztályú nádnak érett, egyenes, hajlékony és erős, levél nélküli, alacsonyan vágott szálakból kell állnia. Nem lehet megperzselt, penészes vagy rothadt, és nem keveredhet avarral, gyomokkal, szénával vagy hasonló anyagokkal.
    A Szövetség azt tanácsolja, hogy nád rendelése esetén az árajánlatban és/vagy a megrendelés visszaigazolásában egyértelműen legyen feltüntetve a nád eredete (ország, régió, terület).
    A nádban korlátozott mértékben, legfeljebb a felület 2%-áig megengedett káka, sás és gyékény (pl. széleslevelű gyékény) jelenléte. A tőnél 1 cm-nél nagyobb átmérőjű szálakat el kell távolítani. A felhasznált nád hossza és vastagsága, illetve a nádkéve vastagsága és az elvégzendő munka szoros összeköttetésben állnak egymással.

  • Megfeszítés:
    Ahol a nád az aljzatszerkezet szélén túlnyúlik, gondoskodni kell a megfeszítéséről. A nyomás alá helyezett nád ellenállóbb a viharok ellen. A tető felhajlásának 40-60 mm-esnek kell lennie a helyi várható szélerősség függvényében, és a nádnak belülről mérve körülbelül 15 cm-re kell túlnyúlnia a feszítőléctől. A Szövetség azt javasolja, hogy a belső hajlított rész túlnyúlása nagyjából 50 mm-rel kevesebb legyen, mint a külsőé, így a belső rész tiszta marad – ám ahány ház, annyi szokás.

  • A leszorító huzal:
    A leszorításhoz 6-os (5 mm) vagy 7-es (4,6 mm) horganyzott acélhuzalt kell használni.
    Az első leszorító huzalt a feszítőléctől 180 mm-re kell elhelyezni. A másodikat 120 mm-re az elsőtől, és minden további leszorító huzalt 280-300 mm-re. Ökölszabályként elmondható, hogy a nádkéve vastagságának és a leszorító huzalok távolságának azonos méretűnek kell lennie.

  • Rögzítés:
    A nádat szorosan kell rögzíteni az fent említett leszorító huzalok távolsága szerint.
    A tetőtaréjoknál fonástechnikát kell alkalmazni. Az ehhez használt lágyhuzalnak 1 mm-es rozsdamentes acélhuzalból kell készülnie, és 22 cm-enként kell alkalmazandó.

  • Héjazatvastagság:
    Ha a tető gerincétől a feszítő lécig a távolság legfeljebb 7 méter, a tető hajlásszöge 40 fokos vagy annál nagyobb, és 1,50 m-nél rövidebb nádat használnak, akkor a nádréteg vastagságának a tető alján legalább 25 cm-nek, a tetején pedig legalább 22 cm-nek kell lennie. A huzalokat elfedő felső réteg legalább 9 cm-es legyen.
    Ha a gerinc és a feszítő léc távolsága meghaladja a 7 métert, vagy a tető hajlásszöge 40 foknál kisebb, illetve 1,50 m-nél hosszabb nádat használnak, akkor a fenti méretek legalább 28 és 25 cm-esre módosulnak, legalább 10 cm-es felső fedőréteggel.

  • Kinézet:
    Egy sík felületre fektetett nádtetőnek laposnak kell lennie. A nád természetes anyag, amelynek színe, hossza és vastagsága az év és a termőhely függvényében nagymértékben változhat. Ez időnként szembetűnő az új tetőkön – ilyenkor úgynevezett sakktáblamintázat figyelhető meg. Az árnyalatok eltérésének nincs köze a felhasznált nád minőségéhez, és a mintázat az első év során teljesen el is tűnik.

  • Gerinckialakítás:
    A nádat a gerincen olyan magasra kell fektetni, hogy a gerinc és a nádszárak végei között legfeljebb 12 cm maradjon, így a nádkötegek vége legfeljebb 12 cm-es vastagságban maradjon látható.
    A Szövetség tanácsa szerint fagyok idejére érdemes hálót elhelyezni az alsó nádréteg megereszkedése ellen, valamint a falazat fagyásának kockázata esetén az alsó szegély megerősítéseként.

  • Dőlésszögek:
    Az abszolút legkisebb dőlésszög, amely mellett a nádat le lehet fektetni, 30 fok. Ez rövid tetőfelületek esetén érvényesül (legfeljebb 2 méteres tetőfelületek, lapos, illetve kerek tetejű tetőablakok stb.). Hosszabb tetőfelületek esetén a minimális dőlésszög 40 fok. Amikor a nádat 45 foknál kisebb dőlésszögű tetőre telepítik, az a nád rövidebb élettartamát eredményezi.

Összegzés:
A fenti előírások olyan alapkövetelmények, amelyeknek minden új a nádtetőnek meg kell felelnie, legalább a felrakáskor. Mivel a nádtető telepítése régi mesterség, amely természetes alapanyag használatán alapul, gyakorlatban a tetők megjelenésükben és minőségükben eltérnek egymástól. Azok az új tetők, amelyek legalább ezeknek az előírásoknak megfelelnek, megfelelő minőségűek. Természetesen készülnek olyan tetők is, amelyek messze meghaladják ezeket az alapkövetelményeket – ez általában hosszabb élettartamot és/vagy jobb külső megjelenést eredményez.